Amikor elkezdem írni ezeket a sorokat, rögtön megállok egy pillanatra. Már megint eszembe jut az örök kérdés: sízni vagy síelni? Már többször is utánajártam, mindkettő helyes, csakhogy Magyarországon síelnek, szűkebb pátriámban, Erdélyben pedig síznek.

De nem is ezért írom ezeket a sorokat. Sokkal inkább azért ültem le gépelni, mert a hétvégén született egy igen jelentős sportsiker, amelynek történelmi jellege nem biztos, hogy egyértelmű még az átlag magyar sportkedvelők számára sem. Tóth Zita pontokat szerzett az alpesi sí világkupában. Egy 23 éves budapesti lány beverekedte magát a világ legjobb sízői közé. Gondoltam, megírom, hogy szerintem ez miért olyan nagy dolog.

Magyarként hozzászokhattunk ahhoz, hogy számos sportágban olimpiai és világbajnokaink vannak. Pár éve még egyértelmű volt, hogy a nagy sikerek csakis a nyári sportokhoz köthetők, aztán jöttek a kiváló jégkorongozóink, akik előbb több ízben feljutottak, majd tavaly bent is maradtak a világelitben, illetve 2018 óta téli olimpiai aranyérme is van Magyarországnak, köszönhetően remek rövidpályás gyorskorcsolyázóinknak. Na de ehhez képest miért nagy dolog pusztán a pontszerzés az alpesi sí világkupában?

Alpesi síben a világkupa versenyei a legszínvonalasabbak, ott indul az elit. Ahhoz, hogy a vk-ban pontot szerezz, a legjobb 30 között kell végezned az adott versenyen. A vk-ban sokkal nehezebb a 30 közé bekerülni, mint az olimpián vagy a világbajnokságokon, hogy miért, arra most nem térnék ki részletesen, de annyit azért megjegyzek, hogy vb-n vagy olimpián maximum négy versenyzőt állíthat be a rajtba egy nemzet, míg a világkupában az is előfordulhat, hogy 7-8 osztrák, olasz, francia vagy norvég sízővel kell felvennie a versenyt egy kisebb sínemzetből származó sportolónak. Ilyen helyzetben van jelen esetben Tóth Zita Magyarországról.

Zitának most hatalmas bravúr jött össze azzal, hogy előbb az első futamban bejutott a legjobb 30-ba, majd a második menetben hidegvérrel, remek taktikával és érett versenyzéssel befejezte a nehéz, kihívásokkal teli futamot, és végül 25-ik lett. Hat világkupa-pontot szerzett műlesiklásban, egy technikai számban. Ilyen korábban egyetlen magyar női versenyzőnek sem sikerült. Miklós Edit korábban lesiklásban hajtott végre bravúrokat (vk-dobogók), a horvát születésű Samsal Dalibor pedig a férfi mezőnyben szerzett magyar pontokat nem olyan régen műlesiklásban.

Na de miért olyan nagy dolog az, amit Zita végrehajtott? Szerintem azért nagy dolog, mert hatalmas úttörői munkát végzett. Ő, illetve azok is, akik hittek benne. Zita bebizonyította, hogy egy budapesti gyerekből is lehet profi síző! De még mennyire, hogy lehet!

Az út viszont hosszú és rögös. Zita számos sportággal fejlesztette kiskorától kezdve a mozgáskoordinációját. Tud szörfözni, trambulinozni, egykeréken biciklizni stb. Nagy segítségére volt a technika csiszolásában a pasaréti műanyagpálya, de amikor eljött az idő, nem volt mese, az Alpokban kellett tölteni hosszú hónapokat, távol a családtól. Igazán jó síző abból lesz, aki kitartóan gyűjti a kilométereket a gondosan előkészített sípályákon. Ez a sportoló és a szülei részéről is rengeteg áldozattal jár. Itt jegyzem meg, hogy jelenleg Ausztriában egy egynapos síbérlet nagyjából 70 euróba kerül, egy pár versenyléc (és ennél sokkal többre van szükség) kb. 800 euró, és még nem hoztam szóba a szállást, az utazási költségeket, az edző(k) díját stb. A lényeg: rengeteg energia, pénz, fáradhatatlan munka... Zita édesapja hétvégente többezer kilométert autózott nagyon sokáig azért, hogy az ausztriai sígimnáziumba járó lányát személyesen, akkor és ott támogassa, amikor és ahol arra szüksége van.

Most egy sikersztoriról beszélünk, de erre előre sosincs garancia. Az ember befektet, és bízik benne, hogy a befektetett munkának meglesz a gyümölcse. Milyen jó, hogy most megvan! Most egy gát átszakadt, megvan az első igazán nagy sikerélmény. Lehet fókuszálni a folytatásra, talán egy kis teher leesett Zita válláról is, hisz tudja, a sok erőfeszítés nem volt hiábavaló. Tudja, hogy milyen mennyiségű munka van mögötte, és mennyi áldozatot hoztak érte szülei és támogatói.

Zita Finnországban nemcsak világkupa-pontokat nyert, hanem rengeteg rajongót is! A magyar zászlót a nagy alpesi nemzetek zászlaja mellett lehetett látni. Zita bebizonyította, hogy Budapestről, a Vasas SC-ből is vezet út az alpesi sízők világkupájába, még úgy is, hogy hazájában alig több mint ezer méter a legmagasabb hegy. De ugyanitt fontos megjegyezni, hogy bár alacsonyak a magyar hegyek, nagyon sok magyar jár sízni. Felmérések szerint a sízni járó magyarországiak száma nagyjából félmillióra tehető. Egyikük most már pontszerző a világkupában...